Dr. Vas József Pál EGY ELMEORVOS TÉVELYGÉSEI KÍSÉRLET A PSZICHOTERÁPIA ÉRTELMEZÉSÉRE

Több, mint 5 év telt el idehaza a "Tévelygések" második kiadása óta[1]. Számomra igen nagy tanúság, ahogyan fogadták. Magát a tévelygés kifejezést sokféleképpen értelmezték. A Magyar Értelmező Szótár 1978-as kiadása így adja meg a jelentését: "1. Téves úton való járás–kelés. 2. Valamely erkölcsi normától, irányvonaltól való eltérés." Ahhoz, hogy megállapíthassuk, ki az, aki tévelyeg, ismernünk kell az igaz utat, és a követendő erkölcsi normákat, amelyeket a társadalom nagy része képvisel. Úgy gondolom, amennyiben a mai magyar társadalom előítéletes és kirekesztő módon viseltetik a pszichés zavarban szenvedő emberekkel szemben, akkor téves úton jár, és eltér a követendő erkölcsi normától. Joggal kérdezhetik, persze, honnan veszem a bátorságot, hogy ezt kijelentsem. Igazuk van: ha csak arra futná az erőmből, hogy újsütetű Savonarola-ként ostorozzam az emberek erkölcsi hozzáállását, ezzel magamat rekeszteném ki a közösségből. Ezt felismerve határoztam el, hogy leszámolva a manapság kötelező másra mutogatással, inkább a saját életutamat vizsgálom meg: milyen hatások készítették elő és alakították elmegyógyász hivatásomat. Nemrégen az ötlött az eszembe, hogy a pszichoterápiás kapcsolatban a saját tévelygéseink fényében láthatjuk a pácienséit. Normális emberből nem is igen lesz elmegyógyász. Egyik barátom szerint: "Ha nehezedre esik normálisnak lenni, ne erőltesd!" A lelki betegek viszont általában halálosan komolyan veszik önmagukat és mindazt, ami éri őket. Ezért is hat tévelygések szomorújátékának a könyv sok esetleírása.

A mostani szövegbe néhány igen speciálisnak mondható elmélet helyére mások, frissebbek kerültek. A kétszemélyes terápiás kapcsolat neuropszichológiájáról, a test–lélek egység kérdéséről, a transzgenerációs traumákról, valamint a zeneterápiáról szóló újabb esszék kaptak helyet a szövegben. Rengeteg változás történt az eltelt évtizedben szűkebb–tágabb környezetemben, a szakmában.  Ami viszont nem változik az egyfajta eltökéltség bennem arra, hogy az általam megszerzett lélektani kultúra és gyógyítás értékeit a jövő generációjának átadjam.

 2005-ben "Egy elmeorvos tévelygései. Gondolatok a pszichoterápiáról" címmel a Budapest ProDie Kiadó, 2017-ben pedig "Egy elmeorvos tévelygései. Újabb gondolatok a pszichoterápiáról" címmel a Pszichoszomatikus Ambulancia, Budapest Kiadó jelentette meg.