Szente B. Levente: Csillagtitok

Írtál-e már falfirkát a jégre?

Méghozzá amolyan alig bőrödző, vékony jégre, amelyre épeszű ember sosem lépne? A könnyed határsértések virtuóz költője, Szente B. Levente talán ezt is megengedheti magának. S ha ő megteszi, biztos, hogy ezzel bennünket is magával ránt, bele a kalandba, látványosan fallá tenni a vékony jeget, amelyre talán felfér mindaz, amit a világegyetembe, a csillagok halmaza közé szeretne írni, bár tudva-tudja, hogy ez a mutatvány kockázatos:

ne emeld magasra fejed, nehogy az égbe homlokod beleverd!

- áll A kicsi szobában című helyzetdalában. De ezek a versek, költőjük tanácsával ellentétben, mégis csak a felszegett fejű költői lét gyümölcsei, egyfajta falfirkák a kornak szánva, finom csuklómozgással, vékony jégre írva, csillagokig vetítve. Mi pedig, e firkák alázatos csóváiként, nyomukban járva fejtegetjük – ahogy tökmagot roppant szét fogával az ember, egyiket a másik után – a csillagtitkokat...

(Cseke Gábor)